Scroll down for the English version.

A héten fellibegőztem a Montjuic-ra is. (=Barcelona városközpontjához közel található 185 méter magas domb). A libegő jegyeket még lent a liftnél lehet megvenni. Már itt is kb. 40 percet álltam sorba. Már elképzeltem milyen izgalmas lesz felérni és libegőzni végre, de aztán kiderült hogy fent folytatódik a sor :D Maga az út csak 10 perces volt, a kilátás pedig nem annyira szép szóval csak pár képet készítettem.

Még egyszer a strandra is sikerült eljutni. Az idő még mindig szép, fürödni is lehet.

Már itt írtam, hogy valamit szeretnék gyűjteni az út során. Végül a kulcstartók mellett döntöttem. Úgy gondoltam, hogy Barcelonát legjobban egy Gaudíhoz kapcsolódó jellemzi. De majd igyekszek minden városban valami jellemzőt venni.

Rosa szólt pár napja hogy szombaton is segítenem kellene, így még ma délelőtt is volt programom. De már végeztem, lassan indulok tovább.

Utolsó napos összegzés:

Azt hittem majd egyszer eljön az a pont, amikor húzni fogom a számat a takarítás miatt. A mérnöki irodai munkához képest a mások után WC és zuhanyzó takarítás kicsit más :D De végül ez nem jött el.

A két hét arra volt elég hogy minden kötelező látnivalót megnézzek. Most úgy gondolom hogy szeretnék még egyszer ide visszatérni, csak hogy élvezzem a várost és a tengert. De szerintem minden várossal kapcsolatban így fogok majd érezni :)

Mások itt az emberek mint Pesten. Nincs rohanás, mindenki ráérősen sétálgat. Az utcák tiszták, minden remekül működik (pl. tömegközlekedés).

Hajléktalanok sem nagyon vannak. Páran kéregetnek a turistásabb helyeken, de a két hét alatt kb 5 ilyen embert láttam (egyszer hallottam egy magyar férfit kéregetni a La Ramblán).

Most kicsit szomorkás vagyok, de ez inkább az itteni élményeknek, embereknek szól, mintsem a városnak. A hostel élet is tetszik, sok érdekes életutat lehet itt megismerni. Találkoztam mérnökkel, orvossal, egyetemistával, könyvelővel... Mindenki más országból érkezett és most csak utazgatnak hosszabb-rövidebb ideig. Érdekes ezt látni. Magyarországon nem hiszem hogy ennyire elterjedt mindent otthagyni egy időre és körbe utazni akár csak egy országot is. Vagy csak az én ismeretségi körömben nem (?).

I went up to the Monjuic (=a hill near the city center, 185m) by cable car in this week. You have to buy the cable car ticket near the entrance, and then go up to the tower. I had been standing in the line for 40 minutes, I was so excited to go up finally. But when I went up I realized the line is continuing there :D The cable car trip was just only 10 minutes long, and the view not the best, but I took some pictures.

I went to the beach once in this week. The weather still nice, good enough for a swim too.

I already wrote here that I would like to collect something during this travel. Finally I decided: I will collect keychains. I thought the most suitable is a Gaudí one here, but I will  try to find the most typical one in every city.

Rosa asked me to help with the cleaning today too. So I had to work at the morning, but I already done, I will travel to the next destination soon.

Last day summary:

I thought I will have a point when I will be unsatisfied with this cleaning work. The engineer job was a little bit different :D

This two week was enough to discover the must have sights here. I think I would like to come back someday just to enjoy the city and the beach. But I think I will feel this after every city.

The people here are different, more relaxed. Everything and everybody so chilled. The streets are clean and everything works (like the public transport).

I didn’t see much homeless people on the street. (Once I heard a Hungarian man at the La Rambla, he asked for money.)

I am a little sad now, but I think it’s just because the memories not because of the city. I like the hostel life, you can meet with a lots of interesting people and life stories here. I met doctors, accountants, students… Everybody came from different country and they are just travelling now for a shorter/longer period. I don’t know, I don’t think it’s typical at Hungary, just to leave everything there and travel for a while.